Az idő gyorsan telik, és kis Peti, aki úgy tűnik, csak nemrég tanult meg járni és beszélni, már óvodába jár. Petinek nagyon tetszik az óvodában, sok vidám és okos gyerek van ott, akikkel szívesen játszik. Az óvodában még több érdekes és szokatlan játék van.
Például ott van egy hatalmas medve, akit Mihálynak hívnak, akivel minden gyerek szeretne ölelkezni, vagy egy igazi nagy elektromos autó, ahol bármelyik kisgyerek sofőrnek érezheti magát és barátait szállíthatja. Az óvodában vannak állatok is, amelyeket Peti nagyon szeret. Egy nagy piros papagáj, Sándor, akit a gyerekek megtanítottak mondani: "Halló". És sok apró, színes halacska él egy üveg akváriumban.
Peti gyakran nézi őket, és néha egész napot tölthet ezzel. Minden halacskának nevet adott, és pontosan tudja, ki hol lakik és milyen vízinövénnyel táplálkozik.
Egy nap Peti ismét az akváriumhoz közeledve azt észlelte, hogy az ismert halacskák között apró, számára még ismeretlen halacskák úsznak. Barátaihoz fordult, a fekete göndör hajú Aladárhoz és a vicces vörös hajú Tündéhez.
Nézzetek! Az óvodapedagógusok új halacskákat helyeztek el! — lelkesen szólt barátaihoz.
Milyen szépek... — gondolkodva mondta Tünde, miközben az új halacskákat nézte.
Csak olyan kicsik, — tette hozzá okos arckifejezéssel Aladár.
Ekkor Vitali csatlakozott a barátok csoportjához. Ő volt a legidősebb a csoportban és szeretett csipkelődni a többieken.
Mit nézitek ott? — kérdezte Vitali.
Az óvodapedagógusok új halacskákat hoztak — válaszolt Peti. Szeretett volna mindennel megosztani az örömét.
Ha, ostobák vagytok, srácok. Nem az óvodapedagógusok hozták a halacskákat, ezek azok a gyerekei, akik már itt laktak — nevetett Vitali a gyerekeken.
Gyerekei? — érdeklődött Tünde — és honnan kerültek oda?
Születtek, valószínűleg, nem tudom — válaszolt Vitali, és maga is érdeklődni kezdett Tünde kérdése iránt.
Kérdezzük meg az óvodapedagógust? — javasolta Aladár.
A gyerekek csoportosan az óvodapedagógushoz mentek. Megtalálva Tamarát a papagáj mellett, feltették neki a kérdést:
Tamara néni, honnan születnek a gyerekek?
Az óvodapedagógus nagyon meglepődött a váratlan kérdésen, de sietett válaszolni:
A gyerekek az anyuka hasából születnek — mondta biztosan.
De hogyan kerülnek oda? — kérdezte meglepetten Tünde.
Erre a kérdésre válaszolva az óvodapedagógus a gyerekeket egy nagy asztalhoz vezette. Körülállták az asztalt, majd ő egy dobozból kiemelt egy kirakós játékot és az asztalra öntötte. Aztán így szólt:
Képzeljétek el, hogy minden ember, akit ismertek, az anyukátok, apukátok, nagymamátok és nagypapátok, sőt ti magatok is — kirakós darabok — kezdte. A gyerekek kezükbe vették a darabokat és fejüket csóválva hallgattak. — Minden ember egyedi, de valahol a világon jár egy másik ember, aki hozzá illik, éppen úgy, mint az egyik kirakós darab a másikhoz. Az anyukátok és apukátok két darab, akik megtalálták egymást. Amikor összekapcsolódnak, megosztják egymással a legjobban, ami bennük van, és új életet hoznak létre. De csak akkor jön létre egy csodálatos kép, ha ezek a darabok valóban illenek egymáshoz.
Tehát mi egy olyan kép vagyunk, amely az anyukából és apukából összeállt? — kérdezte Peti.
Mondhatjuk így — válaszolt Tamara néni — Az anyukátok és apukátok összekapcsolódtak, és ti születtetek.
A halacskáknál is így van? — kérdezte a figyelmes Aladár.
A halacskáknál? — tisztázta az óvodapedagógus.
Igen, azok, amelyek az akváriumban vannak — mondta Vitali.
Aha, innen vannak ezek a kérdések! — nevetett Tamara néni — A halacskáknál is így van, csak amikor találnak maguknak párt, egyszerre sok-sok gyerek születik, mert az anya halacska apró ikrákban rakja le őket.
Hú, de jó! — kiáltottak a gyerekek — Egyszerre egy csomó testvér!
Mindenki nevetett, és ismét az akváriumhoz futottak. Így tudták meg a gyerekek, honnan születnek a gyerekek, és Tamara néni rájött, hogy a gyerekei nagyon gyorsan nőnek.
