Hogyan fogta meg Egérke Csipike a felhőt

Volt egyszer egy Egérke Csipike. Az Egérmama azért adta neki ezt a nevet, mert nagyon szeretett minden ropogós dolgot az éles fogaival rágcsálni. Az erdőben laktak egy kis odúban. Egérke Csipike minden reggel felébredt és az erdőbe szaladt játszani. Szeretett szép lila harangvirágokat szedni kedves mamájának.

Egy forró nyári napon Csipike kiszaladt az odújából és rohant a tisztásra harangvirágokért. Gyorsan szaladt a kis lábacskáin az erdei ösvényeken és eljutott a kedves rétjére. Körülnézett és nagyon szomorú lett.... A tisztáson nem volt egyetlen virág sem, egyetlen bogyó sem....

Nagyon elszomorodott Egérke, olyan nagyon szeretett volna egy csokrot adni mamájának a kedvenc virágokból és szedni érett szamócát, hogy finom lekvárt főzzön télre.

Miért nem nőttek meg a harangvirágok a tisztáson?

Gondolkodott Csipike és szomorú kedvében elindult meglátogatni zöld barátját, a békát.

Békácska egy fehér tündérrózsa levelén lakott a tóban és nagyon örült, hogy Csipike meglátogatta.

Ó, milyen meleg van ma! Nagyon nyomasztó a nap!

Koaxolt Békácska.

Igen – a nyár forró! Voltam a kedvenc tisztásomon, szamócát akartam szedni és néhány lila harangvirágot szakítani az Egérmamának.

Csipikézett az Egérke.

Koax-koax! Már régóta nem esett az eső – ezért nem nőttek meg a virágok és a bogyók. Minden növény szereti a vizet.

Koaxolt a Béka.

Aha, ez az oka! Valóban, már két hete nincs eső. Hova tűnt? Miért nincs olyan sokáig eső?

Csodálkozott az Egérke.

Ki tudja? De eső nem lehet felhő nélkül. A szél hajtja a felhőket a föld felett, és azok élettani nedvességet, azaz "esőt" zúdítanak rá.

Bölcsen megjegyezte a Béka, akinek sem tetszett, hogy olyan sokáig nem volt eső.

Aha, megértettem! Ahhoz, hogy legyen eső, kell egy felhő. Szerzek magamnak egy saját felhőt, hogy akkor esőzzön, amikor nekem szükségem van rá. Megfogom az égen, belerakom a kedvenc kék vödrömbe! Kibocsátom a felhőt a tisztás fölé, esővel zúdul a talajra és kinőnek a lila harangvirágok az anyukámnak és rengeteg finom szamóca.

És Csipike elképzelte, ahogy ajándékoz mamájának egy virágcsokrot és egy kosár illatos bogyót. De az eső nem jött. Az Egérke egy kőre ült és kitalált valamit.

Vett Csipike egy szákot, egy vödröt és elindult felhőt fogni. De bármilyen magasra lengette a szákot, nem sikerült megfognia a felhőt. Az Egérke magasan ugrált, magas hegyre mászott, még egy létrára is próbált felkapaszkodni, hogy elérje az eget.

Mit csinálsz, pillangókat fogsz?

Kérdezte a béka.

Nem, a felhőt próbálom az égen megfogni. Belerakom a vödrömbe és amikor szükségem van rá, kibocsátom a tisztás fölé, ahol a lila harangvirágok nőnek.

Ez nagyon okos ötlet! De még senkinek sem sikerült megfognia egy felhőt.

Mondta Békácska.

Nos, én leszek az első.

Nyilatkozta Csipike.

És folytatta nehéz munkáját. Egész estig az Egérke a felhő után szaladt. De nem sikerült megfognia.

Szomorú Egérke hazament, jó éjszakát kívánt mamájának és maga is lefeküdt aludni. Úgy döntött, hogy holnap folytatja fontos munkáját.

De hirtelen éjszaka elkezdett az olyan régóta várt záporeső és már egy hét múlva az egész tisztás különféle virágokkal és illatos bogyókkal benőtt. Csipike vett egy kis kosarat és rohant lila harangvirágokat és finom, illatos szamócát szedni kedves mamájának.