Egy nagy-nagyon nagy játékboltban rengeteg különféle játék élt. Mindegyik csak egy dologra vágyott: hogy megvegyék őket, és a gyerekek játszanak velük. A játékoknak nagyon szomorú volt a boltban. Minden bolti látogatónak örültek hatalmasat. Persze a játéknak semmiképpen sem szabad megmutatnia az embereknek, hogy él, és tud mozogni és beszélni. De egymás között a játékok beszélgettek, és ezt leggyakrabban akkor tették, amikor a bolt már zárva volt.
Az egyik polcon egy hercegnő, egy lovag és egy sárkány élt. És egyszer csak vitatkozni kezdtek arról, hogy közülük ki a legjobb.
Mit vitatkozzunk, persze, hogy nincs nálam jobb baba ebben a boltban.
Dicsekedve jelentette ki a hercegnő.
Tévedsz. Én sokkal jobb vagyok nálad. Nézd meg, milyen csillogó a páncélom. Senkinek sincs ilyen.
Türelmetlenül szólt közbe a lovag.
Pedig nem! Én vagyok a legjobb játék ebben a boltban. Nézd, mennyi gombom van. Tudok énekelni és beszélni is.
Mondta a sárkány.
Nos, hogyan tudjuk meg, hogy közülünk ki a legjobb?
Kérdezte a hercegnő.
Egyszerű. Aki közülünk először megveszik, az lesz a legjobb játék.
Hirtelen javasolta a sárkány.
A játékok kezdtek várni, hogy mikor vegyék meg őket. De elmúlt egy hét, majd egy másik, és senki sem vette meg őket. Akkor a játékok úgy döntöttek, hogy ravaszsághoz folyamodnak és javítanak a megjelenésükön. A hercegnő sok szalagot talált a boltban, és mindegyiket magára tette. Úgy kezdett kinézni, mint egy karácsonyfa.
A bolt összes látogatója nyíltan nevetett a hercegnő babán. Mert amikor sok szalaggal felöltözött, a környezete számára nevetségessé vált.
A lovag látta, hogy sok fiú vásárol transzformátor autókat, és úgy döntött, hogy transzformátornak adja ki magát. Ügyetlenül és helytelenül próbált valamilyen járművet utánozni, de inkább szeméthalomnak nézett ki, mint autónak. A bolt látogatói nem tudták, hogy mi az az acél szubsztancia előttük.
A sárkány pedig észrevette, hogy a gyerekek szeretik a beszélő babákat, és folyamatosan nyomogatni kezdte a gombokat és beszélni. De az embereknek nem tetszett ez a zaj, és sok játék veszekedett vele.
Az összes többi polcon lévő játékot szívesen megvették, de csak nem a hercegnőt, a sárkányt és a lovagot. Annyira szerették volna, hogy megvegyék őket, hogy túlzásba estek szorgalmukban, és szörnyű játékokká változtatták magukat, amelyek senkinek sem tetszettek.
De nem is gondoltak arra, hogy éppen a „modernizálásuk
