Egy plüssszamár kedves története. 4–6. fejezet
2 994

Egy plüssszamár kedves története. 4–6. fejezet

Szerző:
Natalja Skil kedves, rövid meséinek folytatása óvodás és kisiskolás korú gyerekeknek a plüssszamárról. Mesék a szamárka párizsi utazásáról, az utazás közbeni érzéseiről, izgalmairól és örömeiről, a boldogságról, az életről és az igazi télről. Mesék azoknak, akiknek gyerekkorában volt kedvenc játékuk. Esti olvasmánynak.

Negyedik fejezet. Hogyan repült a Szamárka Párizsba

Egyszer zűrzavar támadt a házban. Mindenki egész héten át szaladgált, valamiről beszélgettek és vitatkoztak, vég nélkül.

A Szamárka rosszul értette, mi történik. Még gyerekkorában, egy budapesti boltban ülve sok magyar szót hallott a vásárlóktól, de már ezeket is kezdte elfelejteni. Az oroszt pedig még mindig nem tanulta meg.

Megpróbálta kihallgatni, miért ez a nagy sürgés-forgás, de semmit sem értett meg. Aztán egy reggel elvitték a legjobb barátját, a Pipito nevű virágot. A virágcserepet egy szatyorba tették, és elvitték. Pipito csendben távozott, ahogy szokta. A Szamárka viszont aggódni kezdett.

Aztán összepakolni kezdték a Szamárka számára megszokott dolgokat egy nagy bőröndbe: a puha pulóvert a székről, a csillogó dobozokat a komódról. A szoba fokozatosan kiürült. A Szamárkát azonban nem tették a bőröndbe. A Szamárka egészen ideges lett.

„Mindenki elmegy, és engem itt felejtenek”, gondolta, a plüss szíve összeszorult, a füle pedig szomorúan lelógott.

Egy nap aztán kora reggel felébresztették. A Szamárka álmosan nem értette, mi történik, egyszerűen becsúsztatták a bőrönd keskeny résébe. Hogy hogyan fért be, azt senki sem tudta megmondani. A bőröndöt szorosan becipzárazták.

„Hát, most semmit sem látok. Engem is elvisznek. Bárcsak Pipitóhoz mennék”.

A Szamárkát sokáig vitték a sötétben. Aztán kinyitották a bőrönd cipzárját. Kidugta a fejét, és felkiáltott: egy hatalmas repülőgép állt közvetlenül az orra előtt. A Szamárka már repült ilyenen, és ez mindig izgalmas volt. Minden alkalommal olyan helyre vitte, ahol még jobb volt, mint ott, ahonnan jött.

Attól a naptól kezdve a Szamárka szeretett utazni.

Ötödik fejezet. Hogyan sétált a Szamárka Párizsban

Párizsban croissant illata van, szabadságé és virágzó fáké. Nem mindenki jut el Párizsba, a Szamárka viszont eljutott. Egy tavaszi napon családjával, a gazdájával és a gazdasszonyával indult Franciaországba.

Minden reggel egy kis szállodai szobában ébredtek. Olyan kicsiben, hogy a gazda és a gazdasszony alig fértek el egymás mellett, amikor a fürdőszobába mentek. Az emberek pedig imádnak fürdeni!

De nem bosszankodtak a szoba mérete miatt, csak nevettek, és azt ismételgették: „Igazi Párizs”.

A Szamárka ekkor még a fehér lepedők között nyújtózkodott az ágyban. Aztán mindnyájan együtt mentek egy kávézóba reggelizni friss croissant-okat. Nincs finomabb pékáru, mint a friss, ropogós, vajas croissant.

A Szamárka kidugta az orrát a gazdasszony nagy táskájából, és beszívta az illatos levegőt, amíg a gazda a hosszú vevősorban állt. Néha a kávézóban maradtak reggelizni, máskor pedig a tereken sétáltak, amelyekből Párizsban nincs hiány. Egy kis szökőkút mellett vagy egy padon ültek le, a lombos fák koronái alatt.

A reggel volt a Szamárka kedvenc ideje. Végtelenül lehetett nézni az embereket, akik kerékpáron siettek munkába, a lazán sétáló turistákat, akik ugyanolyan korai madarak voltak, mint ők, és félnek, hogy kihagynak akár egyetlen percet is az utazásukból, meg a bulizó diákokat, akik csak hajnal felé értek haza.

Ezen az úton a Szamárka megértette, hogy nem minden tevékenységnek kell hasznosnak lennie. Néha csak élvezni lehet a reggeli kávé és croissant illatát, a délutáni sétát az ókori utcákon és árnyas parkokban, és az esti, csillogó Eiffel-torony lenyűgöző látványát.

Csak lélegezni, csak élni.

A Szamárka érezte, hogy a gazdái teljesen boldogok. Még azt is hallotta, ahogy a gazdasszony szíve dobog, mert a csodálattól újra meg újra magához ölelte, és ezt mondta: „Ó, de gyönyörű! Varázslatos!”.

A Szamárka maga is érzett valami meleget a mellkasában. Az testében szétáradt egészen a talpáig, és az orra is kicsit csípett. Így értette meg a Szamárka, mi a boldogság.

Hatodik fejezet. Hogyan köszöntött be a tél

A Szamárka már régóta élt az új családjában, és minden reggel a gazdasszony az ablakpárkányra vitte a Pipito virághoz.

A Szamárka szeretett Pipitóval lenni. Egész nap ültek, és az ablakon át nézték a járókelőket, a felhőket, a elhaladó autókat, és a rohangáló kutyákat és macskákat. Őket nézni érdekesebb volt, mint az embereket.

Az egész napot a barátok csendben beszélgetéssel töltötték, a világ mindenről, és a gazdasszonyt várták.

Egy reggel azonban, amikor az ablakpárkányon ülve a Szamárka ránézett, nem hitt a szemének. Az ablakon kívül minden fehér volt, fehér. Az égből furcsa, fehér pelyhek hullottak.

Amikor az emberek ajtót nyitottak, hideget és ezt a fehér csodát hozták a vállukon és a sáljukon, leverték a cipőjükről a padlóra, és egy másodperc múlva már csak egy tócsa maradt belőle.

Mindenki hordani kezdett sapkát és sálat. A Szamárkának is volt sála, egész évben hordta. A torka az, ami a Szamárkánál a leggyakrabban megfázik. Sapkája viszont nem volt. A Szamárka pedig nagyon szerette volna megkóstolni ezt a fehér csodát.

Egy nap a gazdasszony a gyapjúsapkáját a mosógépben mosta ki, az összement, és odaajándékozták a Szamárkának. Rátették a füles fejére, megigazították a sálat, és magukkal vitték az utcára.

A Szamárka hóbuckákon járt, a gazdasszony kabátjának csuklyájában ült, és a friss, fagyos levegőt szívta. Még hót is kóstolt. Csak a hó íze nem tetszett neki.

„Olyan, mint a fagylalt... — gondolta a Szamárka —, de a fagylalt édes, és vanília illata van. Viszont a hó kinézete nagyon szép. Pont úgy néz ki, mint a fagylalt”.

A Szamárka pedig új következtetést vont le: „Nem minden, ami kívülről szép, olyan jó is, ha jobban megismerjük”. Így ismerkedett meg a Szamárka az igazi.

A mese Egy plüssszamár kedves története. 4–6. fejezet FB2 formátumban elérhető telefonokra, tabletekre, számítógépekre és e-könyv olvasókra.
Hasonló mesék
Hogyan ismerkedett a Gombóc az internetes oldalakon
Hogyan ismerkedett a Gombóc az internetes oldalakon
A Gombóc is magányos tud lenni. Ezért úgy döntött — regisztrálok egy ismerkedős oldalra. Ezzel kezdődött minden. Kortárs tanmese arról, hogyan ismerkedett a Gombóc az interneten
5 782 3
Hogyan cserélték el a nyúl és a farkas a farkukat
Hogyan cserélték el a nyúl és a farkas a farkukat
Tanulságos modern mese arról, hogyan döntött a Nyúl és a Farkas, hogy elcserélik a farkukat. Vajon mi sül ki ebből?
31 899 3
Mese a hercegnőről és a sárkányról
Mese a hercegnőről és a sárkányról
Egy modern mese egy hercegnőről, aki nagyon-nagyon félt a félelmetes sárkánytól. De egy napon legyőzte a félelmét és elhatározta, hogy meglátogatja őt... És így született egy új barátság.
12 391 4
A három pite meséje
A három pite meséje
Egyszer azt mondta a király a lányainak — süssetek nekem mindegyikőtök egy pitét a születésnapomra. Két leendő hercegnő teljesítette a feladatot, a harmadik pedig üres kézzel érkezett. Ebből az авторской meséből megtudhatod, miért
5 412 3

Szeretnél értesítést kapni az új mesékről?

↑