Megérkezett az ősz. Csendes, őszi idő volt.
Motyi medvebocsika a nyírfa alatt ült, a törzshöz dőlve. A napsugarak átszűrődtek az arany leveleken, és meleg csiklandozással simogatták Motyi orrát. Az örömtől behunyorított. Könnyű és nyugodt volt a szíve.
Csilincs-csilincs.
Hallatszott a füle fölött. Motyi tágra nyitotta a szemét, megfordította a fejét, de senkit sem látott. "Biztos csak képzeltem" – gondolta, és ismét az őszi csendbe merült.
Csilincs-csilincs.
Megismétlődött, már a másik füle fölött. Motyi összerezzent: "Biztos megbetegedtem, cseng az enyém fülemben", de minden esetre megkérdezte:
Ki cseng?
Csilincs-csilincs-ka!
De nem látlak téged, ki vagy – láthatatlan?
Csilincs-csilincs-ka,
Apró kis madárka!
Próbálj meg megtalálni,
Hanggal fogok szólítani!
Csilincs-csilincs! Itt vagyok!
Motyi a csengő hang felé indult:
Milyen vagy? Mesélj el, hogy könnyebb legyen keresni!
Csilincs-csilincs! Az én csengő hangomért az ősz sárga ruhácskával ajándékozott meg.
Hallatszott a másik oldalról.
Akkor hogyan találjalak meg a sárga levelek között?
A fejem fekete, fehér pofácskákkal, nézz figyelmesen, csilincs-csilincs!
Látom! Látom! Milyen szép vagy!
Csodálkozott Motyi. Az apró madárka fürgén felrepült az ágról, és Motyi kinyújtott mancsára szállt.
Nos, ismerkezzünk – én cinege vagyok, régen Cinegének hívtak. A fecskék és varjak már elrepültek a meleg vidékekre, de mi cinegeink nem vonuló madarak.
Ne szomorkodjál, én veled játszom!
Csilincs, de nem alszol el? Nem mész-e téli álomba?
Nem, még korai. Amikor esik a hó, akkor építek magamnak egy barlangt, és addig alszom, amíg nem jön a tavasz.
Csilincs! Csodálatos! Keresd meg!
És a cinege eltűnt.
Csilincs-csilincs!
Hallatszott a szomszédos tölgyről.
Motyi nagyon megbarátkozott a vidám cinegével, két hónapig játszottak, bújócskáztak, és érdekes történeteket meséltek egymásnak. De eljött az idő, hogy tavaszig el kellett válniuk.
Ne szomorkodjál cinege, egy kicsit alszom, és hrrr – prrr…
Mondta Motyi ásítva, miközben lefeküdt. De hamarosan a medvebocsika édes hortyogásra váltott.
Csilincs, aludj nyugodtan, Motyi. Amikor felébredsz, én biztosan ott leszek melletted.
