A Tölgyerdő faluban élt egy macska, akit Baleknak hívtak. Ezt a nevet azért kapta, mert mindenek felett szeretett csintálni, viccelődni mindenkivel, és hosszú órákat játszott az udvaron. Balek szeretett jól enni és a zöld fűben aludni a kertben.
A macska legjobb barátja az ura, Koli Gombos volt. Ez egy kis fiú, aki apjával és anyjával egy házban lakott a falu szélén, a sűrű erdő mellett. A barátok sok időt töltöttek együtt. Játszottak a kertben és az udvaron, jártak az erdőbe. Balek szeretett bogyókat szedni, Koli pedig gombákat.
De minden megváltozott, amikor a fiú az első osztályba járt a falusi iskolájában. Szorgalmas tanuló volt. Kevesebb ideje maradt az állattal való játékra. A macska megsértődött Kolira és nagyon hiányzott, amikor a fiú az órán volt.
Koli elmagyarázta barátjának, hogy a tanulás nagyon fontos és mindenkinek tanulnia kell. De Balek azt mondta, hogy nagyon jól él tanulás nélkül is.
Igen, nem tudok sem olvasni, sem számolni, sem írni. Erre nincs szükségem! — morogta szomorúan a szőrös macska.
Hiába beszélsz így! Akarod, hogy veled gyakoroljak? — ismételte újra és újra Koli.
Nem, nem akarok! — válaszolta makacson Balek.
Az ilyen beszélgetések után a macska az udvarra, gyakrabban pedig az erdőbe szaladt játszani. Ott volt még egy barátja — egy nyúl, akit Fülesnek hívtak. A barátok szeretett az erdei ösvényeken futni, szagolgatni a virágokat, üldözni a fényes pillangókat, és a fenyő árnyékában feküdni.
Egy nap Balek az erdőbe futott, de nem találta meg a nyúlt. Nagyon sokáig várt rá az erdei tisztáson. Amikor végre találkoztak, a macska megtudta, hogy Fülese, akárcsak Koli, tanuló lett. Iskolába jár.
Van iskola az erdőben? — kérdezte a macska a nyúltól.
Persze! Az Erdei Iskola — válaszolt büszkén a barát.
De miért kell neked tanulni? — nem hagyta abba Balek.
Ez az álmom! — válaszolt Fülese. — Jól kell tudni olvasni. A könyvekből sok érdekes dolgot lehet megtudni. Például távoli országokról, tengerekről és óceánokról, furcsa állatokról, amelyek messze-messze élnek. Én nagyon kíváncsi vagyok!
Balek komolyan elgondolkodott, mert mindkét barátja most iskolába járt. Csak ő volt az, aki nem volt tanuló.
Fülese, én nem erdei lakos. De talán engem is felvesznek az Erdei Iskolába?
Persze! Egymás mellett fogunk ülni az egyik padnál és együtt tanulunk! Nagyon örülök!
Kolinak a macska nem mondott semmit, mindent titokban tartott. Minden reggel a fiú az iskolájába ment, Balek pedig az övébe. Nagyon megtetszett neki a tanulás. Az Erdei Iskolában új barátai lettek.
Eltelt az idő. Balek megtanult olvasni, számolni és írni. Szorgalmas tanuló volt. Most a macska érdekes könyveket tudott tanulmányozni. Különösen szeretett meséket olvasni.
Megérkezett Koli születésnapja. Reggel a fiú egy e-mailt kapott Balektől. Koli nem hitte a szemeinek. A fiú azt gondolta, hogy valaki megcsalja. De akkor a macska belépett a szobába egy nagy virágcsokorral, amelyet az erdőben szedett Fülesével. Balek felfedette Kolinak a titkát. A barátok arcai ragyogtak az örömtől. Most a barátságuk még erősebbé vált.
Balek kedvenc időtöltése a mesék olvasása lett Kolival. Ezekben a pillanatokban mindketten teljesen boldogok voltak.
