Élt egyszer a világon egy medve, fiatal és nagyon gazdag. Az apja korábban sok vállalatot birtokolt az egész világon, de amikor megöregedett, az összes üzletvezetést átadta fiának — Pavlov Medvének. A család fő jövedelemforrása a farmok és mezők voltak, ahol különféle növényeket termesztettek.
Az örökös egy tekintélyes egyetemen tanult valahol külföldön, és egyáltalán nem érdekelte az apja üzlete. A különféle növények termesztésével kapcsolatos összes kötelezettségét egy parasztra hárította, aki a mezőgazdaságban igazi professzionális volt. A paraszt neve István volt.
Volt egy nagy család: szép felesége, négy fia és két leánya. És természetesen mindig kevés pénz volt mindenkire: a lányoknak szép ruhákat és ékszereket kellett venni, a fiúknak pedig minden hónapban új telefonokat vagy táblagépeket kellett cserélniük, olyan aktívak voltak, és folyamatosan veszítették vagy törték el a dolgaikat.
Pavlov Medve külföldön teljesen nem érdekelte a mezők. Amikor pedig eljött a betakarítás ideje, a fiatal kezelő egy új szórakozásba merült — számítógépes játékokba, és a két hektárnyi répáról egyáltalán nem gondolkodott. István minden nap felhívta főnökét, a medvét, hogy engedélyt kérjen a betakarításra, de annak mindig volt dolga. A paraszt telefonon és e-mailben is próbálkozik, de nem kap választ. Végül csak egy módja maradt a kezelővel való kapcsolatfelvételnek – a Skype.
Halló, Pavlov Medve! Miért nem tudom elérni? Ideje betakarítani a répát, de te nem reagálsz!
Felháborodottan kiáltott a paraszt a laptop képernyőjébe.
Mit érdekel engem? Nekem csak az számít, hogy pénz legyen ebből a répából. Vágd le a leveleket az apám által vásárolt modern technikával, a gyökereket pedig dobd ki.
Válaszolta a medve.
Mit beszélsz? A répában a gyökerek az értékesek, nem a levelek!
Még hangosabban kiáltott a paraszt.
Szóval ki az úr itt? Ki a főnök, én vagy te? Szóval csináld, amit mondok.
Morogta Pavlov Medve, majd lekapcsolta a kapcsolatot.
Hogyan is lehetne ez?
Gondolkodott István.
Ha a medve szerint cselekszem, nem lesz haszon, pedig nekem a családomat kell eltartanom.
Ezért István úgy döntött, hogy kicsalja a medvét. Maga kiásatta a gyökereket és három úton külföldre adta el, a leveleket pedig a medve utasítása szerint Koreába küldte. Természetesen nem volt haszon, és a medve azonnal felhívta Istvánt.
Hallod, István! Miért nem volt haszon a répánkból? Úgy cselekedtél, ahogy mondtam?
Igen! A leveleket Koreába küldtem, a gyökereket pedig feldolgoztam az új technikával és kidobtam!
Biztosan válaszolt a paraszt.
Furcsa. Nos, hamarosan búzát kell betakarítani, próbáljunk meg fordítva — a gyökereket eladjuk, a leveleket kidobjuk. Értetted? Vigyázz, paraszt, ne keverd össze!
Ne aggódj, Pavlov Medve, a legjobb módon cselekszem!
Vigyorogva válaszolt a paraszt, majd lekapcsolta a kapcsolatot.
A búza betakarításánál István ugyanilyen okosan járt el — mindent helyesen csinált, de a medvét megtévesztette — végrehajtotta az ő ostoba parancsát.
Mi ez az egész megint?
Fenyegetően kiáltott a medve a laptop képernyőjébe.
Miért nincs megint haszon? Összekevertél mindent?
Nos, medve? Mindent úgy cselekedtem, ahogy mondtál – a gyökereket eladtam, a leveleket kidobtam.
Nyugodtan válaszolt a paraszt.
De akkor miért nem kaptunk semmilyen pénzt, egyáltalán nincs haszon? Olyan olcsó a búza manapság?
Kiáltott a dühös medve. Kiderült, hogy az öreg apa, aki az összes üzletét a fia felügyelete alá helyezte, megtudott mindent, és végül ostobaságot követett el.
Azóta az apa-medve abbahagyta a fia-medve kielégítését: sem zsebpénz, sem új stílusos dolgok, semmit nem vásárolt és nem adott. Még az új Lamborghinit is elvette, és helyette egy régi Lada-t vásárolt.
Így csalta meg a paraszt a medvét, és maga pénzt gyűjtött össze, és gyermekeinek hosszú és boldog életet biztosított.
Olvass új meséket, és veled soha nem fog hasonló történet megtörténni.
