Egy kis tengerparti faluban élt egy kislány, akit Annuskának hívtak. Apjával és anyjával élt egy kis házikóban. A ház udvara gyönyörű virágokkal volt tele, amelyeket a kislány anyjával együtt ápolt, apjával pedig Annuska gyakran járt horgászni.
Esténként a kislány szeretett bebújni a meleg takaró alá, anyja forró teát adott neki meleg pitével, és meséket olvasott a lányának. Annuska mindig türelmetlenül várta az új történetet, mert bennük mindig csodák történtek.
Egy gyönyörű estén anyja új mesét mesélt a kislánynak egy csodálatos hercegről, aki beleszeretett egy fiatal lányba és elvitte őt pompás palotájába.
Amikor anyja lekapcsolta a lámpát a szobában és jó éjszakát kívánt lányának, a kislány kényelmesen elhelyezkedett és arról álmodozott, hogy egyszer az ő életében is megjelenik egy herceg, aki szeretni fogja őt, együtt fognak élni egy nagy, pompás palotában, és mindig védeni és óvni fogja őt minden bajtól.
Minden nap Annuska elképzelte, hogy a palota udvarán a legkülönfélébb virágok nőnek majd, ott lesz egy hatalmas gyümölcsöskert is. Ő, gyönyörű ruhában, egy napos, meleg napon az árnyékban fog ülni egy dús almafa alatt és új, érdekes varázslatos meséket fog olvasni. A herceggel sokáig és boldogan fognak élni, és senki sem tudja majd elválasztani őket.
Eltelt az idő, és a kis lányból fiatal, gyönyörű lány lett. Szülei néhány évvel ezelőtt meghaltak, és most egyedül élt kis házikójában a tenger partján. A háztartásban egy öregasszony segített neki, aki még gyerekkorától fogva úgy bánt a lánnyal, mint saját unokájával, Annuska pedig viszonzásul szintén segített a nagymamának a házban, a veteményeskertben és a gyümölcsösben.
Az egyik estén, amikor a fiatal szépség már eloltotta a házban a villanyt, bekapcsolta az éjjeli lámpáját, amely alatt még gyerekkorában anyja meséket olvasott neki, kényelmesen elhelyezkedett, amikor hirtelen kopogtak az ajtón.
Ki az?
Meglepetten kérdezte a lány.
Válaszul csak csend. Annuska az ajtóhoz lépett és figyelt. Hirtelen újra kopogás hallatszott, kitartóbb, mint korábban.
Hát ki lehet az? Miért hallgat?
A kíváncsiság legyőzte a lányt, és óvatosan kinyitotta az ajtót. A küszöbön egy gyönyörű fehér ló állt. Hosszú, hullámos aranyszínű sörénye majdnem a földig ért, arany patkói pedig fényes fénnyel ragyogtak.
Honnan kerültél ide?
Kiáltott fel Annuska.
Hol a gazdád? Miért vagy egyedül ilyen késő este?
A ló csak izgatottan rázta a fejét, mintha a lányt az erdőbe hívná.
Mi történt? Miért vagy olyan nyugtalan?
Akkor a ló felpattant a hátsó lábaira és úgy nyerített, hogy a lány ijedten hátralépett.
Azt akarod, hogy menjek veled? Ezért kopogtattál nálam? Mindjárt, mindjárt csak felveszem a pulóverom, várj meg, jó ló!
Annuska azonnal magára vetett egy kardigánt, cipőt húzott és az esti vendég után vetette magát. Amikor a sűrű, sötét erdőben találta magát, ahová a ló vezette, a lány hirtelen meglátta a földön egy fiatalember véres testét. Annuska azt hitte, hogy a fiú halott, lehajolt hozzá, és hirtelen hallotta a szívverését.
Él!
Kiáltotta.
Valaki, segítsen!!!
De az erdőben süket csend volt, és senki a közelben. Annuska megpróbálta felhúzni a fiatalembert a lóra, de kevés volt hozzá az ereje.
És ekkor az erdőt elárasztotta a fényes fény, mintha az éjszaka nappallá vált volna, és a semmiből megjelent egy gyönyörű lány. Meglengette a varázspálcáját, és Annuska hirtelen érezte, hogy erősebbé válik. A megmentő felemelte a fiatalembert és feldobta a lóra, amely mindkettőjüket Annuska házáig vitte.
Eltelt egy nap, a fiatalember magához tért. A lány egész éjjel ápolta őt, le nem vette róla a szemét, gyógynövény főzetet készített a nagymama receptje szerint és egész éjjel itatta a fiatal legényt.
Némi idő múlva Annuska és a legény összeházasodtak, kiderült, hogy ő egy herceg és egy csodálatos palotában él.
A lány visszaemlékezett, hogy egykor régen anyja azt mondta neki:
Kislányom, amikor felnősz, biztosan találkozni fogsz a hercegeddel, aki szeretni fog téged, védeni és óvni fog! Higgy az álmodban, és a mese eljön a házadba, és minden álmod valóra válik.
És akkor Annuska megértette — ott, az erdőben, amikor a lánynak már egyáltalán nem maradt ereje, a mese segített neki. És ti olvastok meséket, hisztek a csodákban?
