Régmúltban egy kis erdei tóban élt egy apró halacska. Gyakran kellett elrejtőznie más ragadozó halak és madarak elől, hogy túléljen.
Aztán egyszer beúszott egy tóba, amely egy patakkal kapcsolódott az otthonához. Anyja arra kérte, hogy gyűjtson algákat az ebédhez, és ebben a kis tóban voltak a legfinomabbak. Éppen amikor az apró halacska már úszni készült, észrevett egy meglehetősen fényes ragyogást egy nagy kő mögül, amely a közelben feküdt. Amikor oda úszott, rájött, hogy ez a fény egy igazi csillagocskából sugárzott!
Nyilván tegnap az éjszakai csillaghullás során esett ide! — gondolta csodálattal a halacska.
Közelebb úszott, nagyon szeretett volna hozzáérni, de amint megtette, a csillagocska ezer csillogó szikrára szóródott szét. Ez nagyon szépnek tűnt, ezért a halacska úgy döntött, hogy gyorsan hazamegy és mindent elmesél anyának.
Az egyetlen dolog, amit félt, az a csuka volt, mert ezek a ragadozó halak a legvéresszomjasabbak közül valók. Így a halacska hazafelé úszik. Amikor már közel volt a házához, egy óriási hal úszott elébe. A halacska nagyon megijedt, mert nem volt ideje elrejtőzni, de a ragadozó egyszerűen elúszott mellette, és úgy tűnt, még csak nem is vette észre.
Furcsa, miért nem vett észre? De mindenesetre ez csodálatos!
Az utazó már látja otthonát, még néhány méter, és találkozik anyukájával, de hirtelen a magas, sötétzöld algák közül még egy csuka úszik elő. A halacska most is nagyon megijedt, mert az óriási méretű szörny nagyon nagy sebességgel közeledett felé.
Mit tegyek?! — száguldott át a halacska fejében.
De ez a szörny sem vette észre. A csuka elúszott mellette, szinte meg sem érinti az uszonyával. Amikor a halacska hazaért, azonnal mindent elmondott anyukájának, aki így válaszolt:
Tényleg! Akkor a legenda nem hazudik. Tudod, van egy történet arról, hogy ha egy halacska csillagot lát a vízben és hozzáér, akkor láthatatlanná válik minden ragadozó számára!
Ez igaz volt. A halacskának soha többé nem kellett elrejtőznie az óriási és ijesztő halak elől. Még a madarak is elrepültek mellette anélkül, hogy észrevették volna.
Aztán egyszer egy tudós érkezett az erdőbe. Nagyon szeretett a természetben sétálni és hallgatni a madarak énekét. De amikor az a tó mellett haladt el, észrevett egy halat, akire senki sem figyelt. A víz felszínén úszott, és könnyen meg lehetett látni.
A tudós elkezdett megfigyelni, hogyan él ez a halacska. Több napig egymás után járt erre, és egyszer megértette, miért úszik nyugodtan a tóban, ahol annyi ragadozó van. Ő volt az első, aki felfedezett ezt a fajt. Így nevezték el: „A láthatatlan halacska