Fülöp sárkánynak meglehetősen jó viszonya volt az étellel. Nagyon szerette a sziszegő forró borsószemeket, a répapálcikás salátát, a zamatos rózsaszín sárkánygyümölcsöket, sőt még a szivárványlevest is.
De a fasírtot Fülöp egyszerűen nem állhatta. Amint az asztalra került, azonnal elfordította az orrát. Egyszerűen "pfuj" és "gáz", milyen szaga és íze van ezeknek a fasírtoknak. Pedig ezt az ételt a fán nagy becsben tartották, és a többi sárkánykölyök csodálkozott, hogy Fülöp miért nem tiszteli a fasírtot. A dajka egyenesen felháborodott.
A legfrissebb, a legfinomabb, a legízletesebb. Miért fordítod el az orrod??
Az öregasszony gonoszul sandított a válogatós Fülöpre. Ő félt a hosszú krokodilpofájától, ezért sóhajtva turkált a fasírtban, és mindenkinél tovább ült az asztalnál.
Csak amikor Ágnesnek elfogyott a türelme, engedték meg neki, hogy elszökjön, a kihűlt ételt a tányéron hagyva. Egy ilyen szerencsétlen napon Tamás kövérke váratlanul Fülöp segítségére sietett.
Fülöp, ne búslakodj már a fasírt miatt. Akarod, hogy én megegyem helyetted, te meg megmutatod a dajkának az üres tányért? Neked is jó, nekem is, neki is.
Persze, hogy akarom! Tessék, edd meg!
Fülöp megörült. Tamás azonnal felmelegítette a fasírtot a leheletével, és ízlelgetve lenyelte. Az ötletükkel elégedett sárkánykölykök gyorsan kiszaladtak a konyhából. Útközben Fülöp megmutatta a dajkának az üres tányért. Most már nem kell két órát ülnie az étel felett. Attól a naptól kezdve így ment.
Amint fasírt került ebédre, Tamás ott termett - kisegítette Fülöpöt. De az öreg Ágnesnek nem véletlenül olyan hosszú az orra. Ezért hamarosan rájött, hogy Fülöp éppen ezen az orránál fogva akarja vezetni.
A dajka megharagudott, de nem mutatta. Az öregasszony elkapta őt a kijáratnál a legutóbbi üres tányérral.
Látom, Fülöpöm, hogy milyen szépen eszegetni kezdted a fasírtjaimat. Nézd csak, mit készítettem neked - ráadás.
Kedvesen megszólalt a dajka. És átnyújtott neki egy meleg papírzacskót.
Egyél meg még egy fasírtot, örvendeztesd meg az öregasszonyt.
Fülöp egészen zöldre vált.
Jó, csak... ööö... majd később... utána.
Hazudott a sárkány.
Fogd, csak az üres zacskót ne felejtsd el visszahozni. Még szükségem lesz rá.
Ágnes kacsintott. Fülöpnek sürgősen meg kellett keresnie Tamást.
Ma már három fasírtot ettem meg - Ágnes maga hozott rám pótlást. Többet nem bírok - túl vagyok tömve.
Mit csináljak vele? A dajka azt mondta, hozzam vissza üresen a zacskót!
Üresen? Hát akkor dobd ki, ezt a fasírtot, és lesz üres zacskód.
Mondta Tamás, és nehezen felemelkedve a levegőbe, elrepült. Fülöp így is tett, aztán elment a dajkához. Nézte, ahogy az elégedett öregasszony kinyitja a zacskót.
Miért nem etted meg a fasírtot? Elfelejtetted, ugye?
Fülöp kis híján leesett az ágról! Honnan került oda a fasírt? Ő maga dobta ki a fa alá... Nem volt mit tenni, vissza kellett vennie a zacskót. Fülöp egyenesen Tamáshoz rohant.
Az is csodálkozott az új fasírton, de úgy döntött, mégis segít, és összeszedve az erejét, megette. Ezúttal, mielőtt visszaadta volna a zacskót, Fülöp eszébe jutott belenézni. A fasírt ott volt.
Újabb próbának kellett alávetnie - bedobta a patakba. De sem a hideg patak, sem barátja, Ferenc megbízható ládája, sem a levélhalom - semmi sem segített.
A fasírt újra és újra megjelent a zacskóban. Fülöp megpróbálta összetaposni, sőt megkért egy ismerős felnőttet, hogy égesse el, minden hiábavaló volt.
Este pedig Ágnes kimondta az ítéletet - semmi más étel, amíg meg nem eszi a fasírtot. Fülöp vacsora nélkül ment a gyerekszobába. Alig aludt, és reggel, nem volt más választása, erős döntést kellett hoznia - megenni ezt a szerencsétlen fasírtot közvetlenül a dajka előtt.
Reggeli után a sárkány bátortalanul Ágneshez vonszolta magát, Tamás bátorítóan meglökte hátulról, Ferenc pedig kacsintott.
Ágnes vigyorogva tátotta szét a száját, a legközelebbi asztalra mutatott Fülöpnek, aztán leült mellé és várt.
A sárkánykölyök visszafojtotta a lélegzetét, hogy ne érezze a fasírt szagát, és kinyitotta a zacskót. Furcsa módon bent meleg volt. A fasírt kiugrott a tányérra olyan frissen és szépen, hogy az éhes sárkánykölyök meglepetésében beszívta az orrán a levegőt.
Hirtelen megérezte a csodálatos fasírtillatot. És azonnal beleharapott az oldalába. Olyan finom volt!
Az éhes Fülöp egy szuszra felfalta a fasírtot, és értetlenül nézett a dajkára. Az fülsiketítően felnevetett, megveregette a tüskés tarkóját, és elment mosogatni.
Fülöp pedig csendesen belenézett a zacskóba, és kihalászott belőle egy újabb fasírtot. A zacskó titokkal volt tele, a fasírtok pedig - valóban elsőrangúak voltak!
