Egy tavaszi éjszakán Ferkó, a kis sárkány, nem tudott elaludni. A farka folyton zavarta, hogy kényelmesen elhelyezkedjen, a szárnyai bökték az orrát, a hátán lévő tüskék pedig kellemetlen módon beleakadtak a takaróba.
Aztán a gyomra is korgani kezdett. Ez aztán végképp nem volt rendben – éhes gyomorral aludni. Fel kellett kelnie halkan, és el kellett osonnia a vén Ágripa dajka mellett a kijárathoz. Szerencsére olyan hangosan horkolt, hogy nem hallotta, ahogy a fából készült ajtó, amelyen egy F betű volt, megnyikordult.
Ferkó kilépett és elgondolkodott. Mit egyen? Csak nem repül el éjszaka a konyhába? Ehelyett egyszerűen elindult az ágán, amerre a szeme látott. A sárkányszemei pedig bátran előre néztek. És egy kicsit felfelé. Amikor az ág legvégére ért, nem tudta visszafojtani az elragadtatott „ó-óó!-t
