A nap már lenyugodott a horizont mögé, és az ágak sűrű lombján át az utolsó búcsúzó sugarai törtek át. Egy kis tisztáson a folyó mellett tűz égett, és mellette egy kicsi lány ült. Bárki a városban könnyen felismerte volna – gyönyörű hosszú gesztenyebarna haja, lila csillogó ruhája és cipellői, valamint fején egy kis diadéma. Ez volt a hercegnő. A tűz mellett melegedett, időnként körülnézett. Az éj közeledett.
Néhány nappal korábban még a palotában volt. Szolgák követték nyomon, és minden kívánságát azonnal teljesítették. Mindent, csak egyet nem – nem hagyhatja el a várat. Az apja király volt és nagyon szerette a lányát, a legjobb tanárokat fogadott fel neki, játékokat és ruhákat vásárolt, de szigorúan megtiltotta, hogy kilépjen a küszöbön.
Régen egy jóslat jutott a tudomására, amely így szólt: „Király leszel és hosszú ideig uralkodsz, a tridevet királyság minden földje a tiéd lesz, de majd eljön az arany pikkelyekkel, és elveszi azt, ami a legértékesebb számodra
