Egyszer Fülöp nagy bajba keveredett, pontosabban – egy nagy pohár fagylaltba. Ez éppen azután történt, hogy lenyelt egy csomó csillagot, és egy egész hétig fájt a torka! Emiatt a kis sárkány rosszul aludt éjszaka, nappal pedig fáradt és szórakozott volt.
Így esett bele egyenesen ebbe a fagylaltba. És nyakig beleragadt. A ragacsos, hideg pohárkából sehogy sem tudott kimászni. Így ült ott fél napig a fagylaltban. Nem maradt más hátra, mint várni a segítségre és enni. A hideg pedig a tűzokádó sárkányokra, még ha kicsik is, végzetes dolog!
Nos, honnan tudhatta volna Fülöp, hogy nem szabad fagylaltot ennie? Pedig csak egy kicsit evett belőle – fél pohárnyit, de a következmények súlyosak voltak!
Nem, nem megfázott és nem kapott torokgyulladást, semmi ilyesmi. De most már soha nem lesz igazi tűzokádó sárkány! Egyébként a kis sárkányok még nem tudnak úgy tüzet okádni, mint a felnőttek.
De ha az ember igyekszik, ki tud bocsátani füstöt és még vidám piros szikrákat is. A fagylalt után Fülöp teljesen elvesztette ehhez a képességét.
Rettenetesen bánkódott kedvenc foglalkozása miatt – sem füstöt, sem szikrákat nem tudott csinálni. Ferkó barátja együtt érzett vele, Feri is sajnálta Fülöpöt, de voltak olyanok is, akik nyíltan kigúnyolták. Félix egy alkalmat sem hagyott ki, hogy ugratja Fülöpöt.
Flóra folyton erkölcsi leckéket olvasott neki és igyekezett az orvosi szobába küldeni, a felnőttek pedig egyáltalán nem figyeltek rá. Nem maradt más hátra, mint beletörődni, de időnként mégis nagyon szomorú volt.
Így ült egyszer egy ágon és csendesen szomorkodott. És meglátott valamit! A parkban kietlen volt, csak egy ember volt egy távoli padon. „Úgy tűnik, még kölyök,
