Egy mesebeli erdőben élt egy Farkas. Egy nap csak úgy sétálni ment ki. Bár az időjárás nem nagyon kedvezett a sétának — úgy tűnt, hogy esni fog — mégis úgy döntött, hogy meglátogatja az erdőt, és megnézi, hogyan állnak a dolgok.
Napközben kiváló volt a hangulata, és úgy tűnt, hogy semmi sem tudja elrontani.
Nu, így halad az erdő széles ösvényén, körülnéz, csodálja a természetet, és hirtelen, váratlanul megjelenik a Róka, saját személyében.
Szia, testvér,
Szólt a Farkas,
Látom, hogy valahogy nem vagy vidám. Mi történt? Általában a szép mosolyod engem is vidámra derít.
Szia, barátom,
Válaszolt a Róka,
Az időjárás nem olyan, hogy örülnék. Percről percre esni fog az eső. Nem nagyon szeretnék menedéket keresni.
Nem vagy igazad, Róka,
A Farkas meg akarta cáfolni,
Az eső nagyon szükséges. Ha soha nem esne, hogyan élnénk tovább?
Nem erre gondolsz,
A Róka nem hagyta abba,
Eső nélkül sokkal jobb lenne: nyugodtan sétálhatnánk, vidámkodnánk, különféle eseményeket rendezhetnénk, sőt még vadászhetnénk is.
De minden körülöttünk kiszáradhat, ha az eső nem locsol meg időben,
Kitartott a Farkas szakkérdésekben,
Nem lesz zöld fű, szép virágok, levelek a fákon.
Miért száradna ki hirtelen?
Felháborodott a Róka,
Soha nem fogok neked hinni.
De a Farkas kitartott:
Bebizonyítom neked, hogy nem vagy igazad.
Érdekes, miért nem vagyok igazam?
A Róka kezdett feldühödni.
Most veszünk két rendkívül szép ibolyát. És tudod mit?
A Farkas úgy döntött, hogy meg tudja győzni a Rókát,
Az egyiket neked adom ajándékba, a másik nálam marad.
Ó, nagyon hálás vagyok neked ezért az ajándékért,
A Róka ragyogott a boldogságtól.
Ez még nem minden,
Folytatta a Farkas,
Menj haza, vegyél egy cserepet, töltsd meg földdel, ültess bele egy virágot, és ne merj meg locsolni, én pedig az ellenkezőjét fogom tenni — minden nap meg fogom locsolni vízzel, és összehasonlítjuk az eredményt.
Jó,
Beleegyezett a Róka,
Megteszem, amit kérsz.
A beszélgetésük óta három nap telt el. A Farkas ismét kiment az erdőbe és várta a Rókát. Végül ő is megjelent, nem késlekedett.
Szia, kedves szomszéd, mit mondasz a virágunkról?
Kezdett beszélgetni a Farkas.
A Róka szomorúnak és levertnek tűnt:
Látod, Farkas, teljesítettem a kérésedet, elültettem az ibolyát. De valahogy kiszáradt. Igen, nem locsoltam meg. Nos, és mi van? Ez nem történhetett meg, nagyon szomorú vagyok. Hogy van veled? Mi van a virágodnak?
Ó, nálam minden rendben van,
Örömmel közölte a Farkas,
Az én virágom nem száradt ki, mert locsoltam. Még szebb lett, és az illata betölti az egész házamat.
Nagyon sajnálom,
Mondta a Róka,
Egyszerűen bolond voltam ennek az ibolyának a szépségéért.
Nu, ne szomorkodjál így, testvér Róka,
Megnyugtatta a Farkas,
Adok neked még egyet. Nézd, vedd el. Most már érted, hogy minden élő növény elpusztul víz nélkül? Ültess el egy cserepébe, földdel, és vigyázz arra, hogy mindig legyen locsolva. Cserébe pedig ő majd azzal fizet neked, hogy szépségével fog téged örvendeztetni.
Jó, Farkas, ígérte a Róka,
Megértettem. Köszönöm, hogy megtanítottál. Mostantól mindig meg fogom locsolni a virágokat.
