Egy távoli meseerdőben élt az oroszlán, a vadak királya. Jó ura volt az erdőnek: bölcs, objektív és becsületes uralkodó. Sok irigy volt, sokan szerettek volna az ő helyén lenni. De mindennél jobban a trónra a Medve vágyott. Úgy gondolta, hogy ő is lehet a vadak királya.
Amikor összehívta az összes vadat egy gyűlésre, a Medve kijelentette:
Figyeljetek, én majd rendet csinálok az erdőben! Senki sípjára nem fogok táncolni, és nem is akarok! Senkivel nem fogok udvariaskodni!
A nyugodt és kiegyensúlyozott Oroszlán meghallgatva beszédét, így szólt:
Szeretnél próbálkozni, Medve? Persze. Te okos és erős vagy – uralkodj. Ha egy hónapon keresztül jó vezetőnek bizonyulsz, akkor én magam lemondok a trónról, és átadom neked az irányítást.
A Medve boldogsága nem ismert határt. Csak az apró vadak nem voltak örültek, mert ő csak a saját szeszélye szerint cselekedett, nem törődött mások kívánságaival. De minden egyszerűbb volt. Mihály senkit sem bántott meg, jól megevett, felhalmozott zsírkészletet, beköltözött a barlangjába és hibernálásba merült.
Ekkor ünnep kezdődött az erdő vadai számára: a király alszik, szabadság az cselekvésre: rablás, verekedés, veszekedés…
Az Oroszlán figyelte mindezt, és úgy döntött, hogy ismét átveszi az erdő irányítását. Már elég volt abból, hogy a vadak ennyire féktelenül viselkednek. Az erdei nép nem maradhat sokáig király nélkül.
A Medve pedig továbbra is aludt a barlangjában.
A mese tanulsága:
Ha nem tudsz valamit – ne kérkedj és ne ígérj, de ha tudsz – bizonyítsd meg a tetteddel!
