Ez a történet abban az időben játszódik, amikor az iskolások lúdtollakkal írtak, melyeket tintacseppentőbe mártottak. Az akkor szokásos golyóstollak még nem voltak feltalálva.
A lúdtollakkal írni nem volt könnyű feladat. Kapartak az írás közben, és ha túl mélyre mártottad a toll hegyét a tintacseppentőbe, a papírra egy tintafolt csöppent.
Igen, egy vastag fekete tintafolt, amiért kettest kaphattál.
Kálmán fiú jól tudta, milyen az, amikor egy tintafolt hirtelen a legrosszabb helyre esik. Újra kellett írnia az egész lapot. Mivel Kálmán egy nyugtalan és élénk fiú volt, ezt nagyon gyakran kellett tennie.
Éppen ezúttal, amikor már fél oldal írásgyakorlat elkészült, Kálmán tollának hegyéről egy nagy fekete Tintafolt ugrott le.
Utálatos tintafolt! Miattad nem mehetek játszani a fiúkkal. Megint mindent újra kell írnom.
Kálmán felugott az asztal mellől és a konyhába futott, hogy elmondja nagyobb nővérének a sérelmét.
Közben a Tintafolt körülnézett és látta, hogy nem a tintacseppentőben van, hanem egy fehér füzetlap közepén. A vékony vonalakon betűk, pontok és vesszők sorakoztak. Mindannyian meglepetten néztek az ismeretlenre és suttogtak egymásnak.
Nézzétek, nézzétek, ez a Tintafolt! Mit keres itt?
Felháborodottan kérdezték a mássalhangzók.
Egyáltalán nem hasonlít ránk!
Állították az önhangzók.
És teljesen elrontja a füzetlapot!
Már hangosan mondta a felkiáltójel.
A Tintafoltnak nagyon fájt. Szeretett volna kiabálni nekik, hogy ő is a tintacseppentőből jött, mint ők. Csak sokkal több tinta volt benne, mint bennük. De olyan nagy volt a lárma, hogy senki sem hallotta volna a Tintafoltot.
Ezért úgy döntött, hogy elhagyja ezt a füzetet és megy, ahová a szeme viszi.
Lassan átmászott a matematika füzetbe. De itt sem voltak szívélyesek vele. A számok, rendezettek és pontosak, nem voltak elragadtatva ettől a szomszédtól. Zokogva a sérelem miatt, a Tintafolt továbbment. Hamarosan egy rajzfüzet mellett találta magát.
A nyitott rajzfüzet lapján egy "Világűr" című kép volt rajzolva. A Tintafolt szíve megállt.
Milyen szép itt!
A képen nem voltak betűk vagy számok, de csodálatos csillagok ragyogtak az égen. Távolban a kék Föld bolygó volt rajzolva, és mellette a Hold. Ez pedig olyan fantasztikus volt!
A kis Tintafolt közelebb csúszott a képhez és megkérdezte:
Maradhatok veletek?
A kép azonnal életre kelt, minden tárgy megmozgott. Az éjszakai fekete ég mosolygott a Tintafoltra és helyet ajánlott neki.
Nagyon szükségünk van rád!
Súgta neki az Univerzum.
Engem pedig mindenki elüldözött. Már azt hittem, nem találok helyet az életben!
Panaszkodott a Tintafolt.
Soha ne add fel a reményt. Mindenkinek van a maga helye! Csak keresni kell, és akkor biztosan oda kerülsz, ahol örömmel fogadnak téged.
Tanácsolta az Univerzum.
A kis Tintafolt boldog volt. Barátságot kötött a Csillagokkal, a Holddal és a kék Föld bolygóval, és ennek a gyönyörű képnek fontos részévé vált!
