Valamely királyságban, valamely országban élt egy hercegnő. Szép és kedves volt, de ugyanakkor szeszélyes és önfejű, mint minden hercegnő. Egyszer eszébe jutott, hogy utazást tegyen királyságában. A király és a királynő lebeszélték a lányukat. Azt mondták:
Hova mész télen? Várd meg a tavaszat!
De a hercegnő nem hallgatott szüleire, megparancsolta a szolgáknak, hogy fogozzanak be lovakat, a legdivatosabb bundákba öltözött, édességeket vett magával az útra, és elindult.
Az út pedig hosszú volt, a királyság hatalmas területekre terült el. Ahhoz, hogy mindent meglátogasson, meg kellett kerülnie az erdőt, jégen kellett átkelnie a folyón, száz falun kellett elhaladnia.
A falusi lakosokkal találkozni nem akart a hercegnőnk, mert nem szerette őket, képzetlennek, divattalannak, piszkosnak tartotta őket.
A hercegnő nem is gondolt arra, hogy az ő asztalára kerülő összes élelmiszer a falvakból érkezik: tej és vaj, hús és kenyér. És mindez az egyszerű emberek munkájával jut el hozzá.
Szánon ül és mézes mézeskalácsot eszik. Hirtelen vihar támadt, és olyan erősen örvényleni kezdett, hogy a hercegnőt a levegőbe emelte. Egy sűrű erdőben szállt le.
Ahelyett, hogy körülnézett volna, a lány azonnal iszonyú kiáltást hallatott. De senki sem hallotta. Hosszú ideig zokogott a hercegnő keserves könnyeket, de nem volt mit tenni.
Úgy döntött, hogy az erdőben fog járni, hogy utat keressen. Jár-kel, hallja a farkasok üvöltését, az ágak recsegését a fagyban. A félelemtől a szíve a torkába szaladt.
Hirtelen jobban megnézett, és egy apró fényt pillantott meg a sötét sűrűben. A hercegnő erre a fényre indult. Ment, ment, és egy tisztásra ért, ahol tűz égett. És körülötte négy szép lány ült.
A hercegnő félt azonnal hozzájuk menni, úgy döntött, hogy előbb megfigyeli őket. Az egyik lány fehér szőrmebundában volt, hajában hópelyhek csillogtak, mint drágakövek.
A második lány szép szoknyában volt, hóvirágokkal és anyóka-leányával díszítve, és szemeiben olyan meleg ragyogott, mint a napsugarak!
A harmadik még csak egy kislány volt, könnyű, légies ruhában. Kezében egy csokor vadvirág. A negyedik nővér pedig arany kalászok kötegét tartotta a kezében, és ruhája sokszínű levelekkel volt hímezve.
Végül a hercegnő úgy döntött, hogy hozzájuk megy. De nem mondott üdvözlő szavakat a lányoknak, hideg hangon azt kérdezte:
Mit csináltok az én erdőmben?
A lányok erre így válaszoltak:
Miért a tiéd az erdő? Hiszen nem tudod, milyen növények nőnek benne, mikor érnek az egyes bogyók és gombák? Milyen állatok élnek benne, milyen segítségre van szükségük?
A hercegnő elgondolkodott – igaz, külföldi tanárok tanítottak, meséltek a távoli országokról, a divatról, az élet különféle dolgairól. De Magyarország-anyáról nem tudtak semmit mesélni.
A hercegnőt olyan érdekelte, hogy megtudjon minden fácskáról, bokrról, minden bogárról az otthoni erdőből. Megkérte a lányokat, hogy meséljenek neki arról, mi történik az erdőben télen és tavasszal, nyáron és ősszel.
A Tél lány mesélt neki a nyulakról, amelyek télen fehér bundába öltöznek, és nyomaikat összekeverik, hogy az róka prédája ne legyenek.
A Tavasz lány pedig azt javasolta, hogy hallgassanak meg egy történetet a medvéről, akit a nap felkeltett, és most éhes sétál az erdőben. Hogyan dagadnak meg a fák rügye, és belőlük fiatal levelek jelennek meg. És olyan illat van az erdőben, hogy szédül az ember. A Tavasz nem feledkezett meg arról sem, hogy a hercegnőnek emlékeztessen a falusi emberekre. Számukra a tavaszi nap az évet eteti.
A Nyár lányocska, aki tisztelettel hallgatta idősebb nővéreit, mesélt az ízletes eprekről, a pillangókról, amelyek, mint a hercegnő, úgy dicsekednek ruhájukkal. Hozzátette, hogy a falusi munkának nem lett kevesebb: locsolni kell a virágokat, legeltetni a teheneket, kecskéket, takarmányt kell nekik készíteni.
Szomorú történetet mesélt a Tavasz lány. Hogyan ne lenne szomorú, amikor hallja a gémek és a kacsák búcsúdalát, és a parasztok, akik learatják a búzát, szintén szomorú dalokat énekelnek.
A hercegnőt elbűvölték ezek a történetek, úgy döntött, hogy megkéri apját és anyját, hogy magyar tanárokat is hívjanak hozzá. Szeretett volna minél többet megtudni a hazai természetről. Ráadásul úgy döntött, hogy barátságot köt a falusi gyerekekkel.
És amint ezek a gondolatok eszébe jutottak, a tisztáson megjelent egy száncsapat. A hercegnő beszállt a szánba, és hazaindultak a királyságba. De az élete nagyon megváltozott! Az olvasók maguk is kitalálhatják, milyen lett a mi hercegnőnk?
